Az alábbi versemet is szívesen megfaragnám!
Vár állott most kőhalom
Drégely vára állott itt vala,
s benne hős vitézek kicsiny hada,
kik útját állták a töröknek,
s életüket áldozták egy szebb jövönek!
Jobb hazát, s sorsot remélve
álltak ellen a túlerőnek.
A hatalmas oszmán sereg a vár elé vonul,
s a magyar vitézek bátor szíve összeszorul.
De a várat tartani kell mindenképpen,
hisz hazánk sorsa függ ezen erősségen.
Ágyúk dörögnek, falak repednek,
sebesültek jajveszékelnek.
Amott egy török már zászlaját kitűzné,
de egy magyar vitéz a sáncról leveté.
Nyilak repkednek, dobok peregnek,
s mindkét oldalon holtak hevernek.
Asszonyok, gyermekek szurkot forralnak,
s a falra hágó törökre zúdítanak.
Szondy várkapitány lelkesíté hős fiait,
ameddig bírják, tartsák fel a török hadait.
Remélték harcuk nem hiábavaló lesz,
s általa magyarhonban szebb jövő lesz!
Nekünk utódoknak ezért kötelességünk,
hogy emléküket méltón megőrizzük!
Vérükkel öntözött szent földön mindíg virág legyen,
s tettük feledésbe soha ne vesszen!
Legyünk méltók hősies áldozatukért,
s építsünk szebb jövőt az eljövendőkért!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése