Az erdélyi útunk során egyszer letértünk a főútról, mondván az az út nyolc kilométerrel rövidebb lesz.
A mellékutakon lévő falvakban nincs kitéve a helységnév
és nincs eligazító tábla sem.
Mentünk, mentünk amíg egyszercsak egy zsákfaluba érkeztünk,
ahol a főtéren kb.300 cigány randalírozott.
Amikor megláttak minket azonnal láttam a nagy meglepetést
az arcukon. Na mondom, gyerekek ma kondérban végezzük.
Az egész falu roma volt, egy szép kis falu hatalmas főtérrel,
egy patakkal a közepén, mely tele volt szeméttel, és kétoldalt
házakkal.
Mondtam az utastársaimnak, hogy mosolyogjatok, mert
különben ma itt ebben az elhagyatott faluban megpecsételődik
a sorsunk.
Csak úgy viccesen elképzeltem, hogy ezek a romák várják
a betévedőket és a főtéren egy hatalmas kondérban már
forralják a vizet a következő turnus részére.
El is neveztem a falut tatárbifszteknek, mert a romák olyan
éhesek, hogy nincs idő arra, hogy a tűzön a hús eléggé
megsüljön, és félig nyersen eszik meg az eltévedt túristákat.
De szerencsére nem történt semmi sem, sőt még el is igazítottak
minket.
A fotón látható házat romák lakják, elég sok hasonlót látni.
Sajnos a faluról nem készítettem képet, de minden erdélybe
kirándulónak ajánlom a megtekintését, ha szereti az izgalmakat.
Szép motívumokat is láttam Erdélyben, mint amilyenek a 
