Emlékszem még gyermekkoromban együtt üdültem
a szüleimmel Mátraházán.
Úgy 8-10 éves lehettem.
Tudjátok, ott voltunk, ahol "az öreg néne őzikéje" című versike is játszódott.
"Mátra alján, falu szélén, lakik az én öreg néném."
Nos emlékszem már ősz volt és sétáltunk az erdőben,
még most is érzem az avar illatát, a csöndet, melyet
időnként egy fakopács megtör.
Együtt voltunk apám, anyám és én.
Gombát szedtünk, de én nem ismerve őket, többnyire
a bolondabbik fajtát szedtem le.
Nem győzték tőlem elszedni a "kincseket", úgy
ragaszkodtam hozzájuk.
Édesapám, hogy elterelje a figyelmemet bodzasípot készített
nekem, ami igen szépen szólt, akár a nádirigó!
Én meg büszkén fütyörésztem egész úton hazafelé!
Nem régen jártam azon az úton, de most már egyedül a
gondolataimmal és a képzeletbeli sípommal.
De jó lenne ha még egyszer megfújhatnám!
