Zord hegyek konok fia volt ő,
hitet s erőt e földtől kapott.
Ringatta fenyőből készült bölcső,
magasodott példaként a Terkő,
s ezüst hangú hegyi forrás dalolt.
Kitartást csíki szikláktól tanult,
nyomorban, veszélyben, viharban
remegve, félve meg nem lapult.
Fénylő hite soha nem fakult!
Bízva bízott egy igaz világban.
Havasi gyopárként élt szerényen,
s ő volt a szirt, a meg nem ingó
régi fénnyel, látnoki szemében példakép ma is.
Éjben, fényben erős hitű örök rajongó!
Nagy Irén írta e szép sorokat Márton Áron püspökről
