Sokáig nem tudtam helyesen élni,
csak a pénzt hajszoltam,
s mindíg bánatos voltam.
Nem volt ki nékem példát mutasson,
s nem láthattam előre a sorsom.
Mikor már mindent elértem,
hittem, hogy teljesen révbe értem.
De a boldogság csak nem jött elém,
míg egy barátom karját nem nyújtá felém.
Ekkor találtam meg az igaz utat,
mely ösvényen ismeretlen a bánat.
Hazámért dolgozom hatalmas erővel,
de sokszor nem bírok örömkönnyeimmel.
Az öröm, hogy másoknak adhatok valamit,
néha engem a mennyekbe repít!
Ki a boldogságot keresi kövessen engem,
adjon, s kap helyébe sok-sok szeretetet.
Élni tudni kell, csak a célt kell keresni,
ami nem más,
mint hazánkért, s egymásért valamit tenni!
Megjegyzés: mikor ezt a verset írtam közel egy évig nem volt semmi munkám, ezalatt a köz javára dolgoztam. De mégis ez volt életem egyik legszebb időszaka.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése