L'Adorazione dei Re Magi (Gentile da Fabriano)
Napkeleti bölcsek imádása.

https://www.youtube.com/watch?v=pj1Yo3NXjtM&feature=youtu.be&list=PLD6E286D8A8BA3048

Kinek mi az érték?

Kinek mi az érték?

A világ csodálatos és az emberi szem arra való, hogy észrevegye.

Van akinek a csillogó ékszerek, gyönyörű ruhák, szép, ház, nyaraló a fontos,

de van akinek a boldogsághoz ettől kevesebb is elég.

Mi lenne az?

Hát a szeretet, mert enélkül birtokolhatod a világ minden kincsét,

 mégis boldogtalan leszel.

- Ady Endre -

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

- Petőfi Sándor -

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

	Radnóti Miklós: KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Kormányos Sándor

Hegedű

Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat,
idézgeti csillagok közt
hegedülő nagyapámat.

Ütött-kopott hegedű ez
kézbe senki nem veszi,
pedig mennyit simogatták,
becézték, s most por lepi.

Körtefából faragta egy
mester, ki már rég halott,
ő álmodott bele annyi
szívhez szóló dallamot.

Nagyapámé lett a hangszer,
búsulásban társa volt
mindig, mikor kézbe vette,
sírt, zokogott, úgy dalolt.

Az öreg prímás messze ment,
elhalkult a nóta rég,
de hegedűje itt maradt,
s mesél róla néha még.

Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat,
idézgeti csillagok közt,
hegedülő nagyapámat.

Csak kellő intelligenciával rendelkezőknek!

Kötelességünk beszélni róla, magunk és a gyermekeink jövője érdekében!
Valahogyan semmi sem jó, bizonyára sokan megtapasztaltátok a saját
bőrötökön.
Mint ahogyan a Viktorunk is mondta, a jelekből olvasni kell!

Ajánlom a figyelmetekbe, ha élni szeretnétek!

http://naturahirek.hu/

És még egy fontos info.

Ezt is ajánlom

Ez sem semmi

Olyan gyönyörű

Gyarmati élet...

Ez a link tökéletesen szemlélteti a mai állapotokat,

 csak az idióta nem látja.

Create a playlist at MixPod.com

Hiányzol bátyám..

Lehet-e ennél szebben megfogalmazni az elmúlást? Te voltál a szavak nagymestere és fájdalmasan nagy űrt hagytál, minden igaz magyar ember szívében, aki érez valamit a hazájáért. Milyen kár hogy az igazság csak a mesében valósul meg? Ezért szeretem a meséket! Péterbácsi  Wass Albert: Ha eljön majd a nap

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok. Én mindig itt leszek, mindig közel leszek. Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében, egy galamb szárny-suhogásában, s egy bagoly huhogásában. Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és álmotok felett is őrködöm. Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe, és álljatok meg valahol a csendben. Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.

Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra. Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron, míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul. Csak mosolyogjatok és én az öröklét ragyogásában visszamosolygok rátok.