 Lehet-e ennél szebben megfogalmazni az elmúlást? Te voltál a szavak nagymestere és fájdalmasan nagy űrt hagytál, minden igaz magyar ember szívében, aki érez valamit a hazájáért. Milyen kár hogy az igazság csak a mesében valósul meg? Ezért szeretem a meséket! Péterbácsi Wass Albert: Ha eljön majd a nap | |
| Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok. Én mindig itt leszek, mindig közel leszek. Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében, egy galamb szárny-suhogásában, s egy bagoly huhogásában. Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és álmotok felett is őrködöm. Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe, és álljatok meg valahol a csendben. Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok. | Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra. Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron, míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul. Csak mosolyogjatok és én az öröklét ragyogásában visszamosolygok rátok. |
-
3 megjegyzés:
Itt voltam, és egy könnycseppet morzsoltam e bejegyzésed alá. Gyönyörű!
Hatalmas ölelésem: Dana
Jó volt ujra látni és olvasni Téged, Péter bácsi.
Kedves, megható a "meséd" a lélekig hatoló.
Magdus.
Kedves és szép szavak. Mert az élet folytatódik, s mi emlékezünk és nem felejtünk.
Megjegyzés küldése