Beszélgetés egy székellyel...

Kérdés: Székely vagy?

Ízig vérig.

Bicskám is van, az minden székely személyije.

Minél nehezebb, annál jobban bírom.

A székely olyan, hogy kiteszi neked a lelket, mindenét ami van az asztalra és befogad.

Nagyon vendégszerető, de ha megsértetted kinyílik a bicska a zsebében és nem tűri el

az első sértést sem!

Tehát, ha székellyel akarsz ujjat húzni, azt jól gondold meg!

A székely az iszik, de nem mindig és nem akármit és jellemző rá 
a régi magyar virtus, amit a könyvekből olvastál!

A kemény magyar becsület, amiért elődeink haltak oly könnyen, 
az megvan most is, de csak nálunk!

Nálunk még jelent annyit a becsület, hogy meg tudunk halni érte!

Aki székely asszonyra kezet mer emelni, ..az vessen keresztet előbb, 
mert a székely asszonyok nevelték ezt a nemzedéket!

Amit a két kezemmel meg tudok csinálni és ami a fejemben van,

az az én gazdagságom és ezt nem tudja elvenni tőlem senki sem, magammal viszem a sírba!

Értékes ember vagyok, amíg élek tanulok és meghajtom a fejem az előtt, aki több mint én,

de aki kevesebb, annak nem hagyom, hogy megalázzon!

Makacs és kemény székely vérem van.


Kányádi Sándor
Nyergestető


Csikországban,hol az erdők
zöldebbek talán,mind máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen,csak kettétörve,
van ott a sok hegy között
egy szeliden,szépen hajló,
mint a nyereg,kit viselne
mesebeli óriás ló.
Ugy is hivják Nyergestető:
egyik kengyelvasa Kászon
a másik meg,az innenső
itt csillogna Csikkozmáson.
Nemcsak szép,de hires hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák,
egész Csikban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lent a gyökerekben,
mert temető az az erdő,
és kopjafa minden szálfa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt,a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
-alig voltak,ha kétszázan-
álltak,mind a fenyők,a harc
rettentő nagy viharában.
Végül csellel,árulással
délre körülvették őket,
mert nem adta magát a székely,
mind a szálfák kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Ugy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig,olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopülé szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hirük nem őrzi legenda,
dicsőitő harci ének,
csak a sirjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn,a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csikban a legszebben.