2009. július 1., szerda

A ló,a veréb és a macska...


Az udvaron áll a ló
és zabot ropogtat,
a hátuljánál néha
citromot potyogtat.

Ezzel a termékkel
küszködik a veréb
az egyiket éppen
most görgette odébb.

Jól megküzdött vele,
s most csipeget rajta,
majd rohan egy másikért,
mert válogatós fajta.

Az öreg macska lapul,
figyel néma lesben,
nézi, hogy a veréb
milyen telhetetlen.

A cirmos azon töpreng,
a veréb finom falat,
míg a jövendő zsákmány,
már új adagért szalad.

A ló hátulja alatt
ügyködött a veréb,
és hát sajnos nem ment
éppen akkor odébb.

Az égből hullott alá
a nemes matéria,
és imígyen esett
meg a tragédia.

Lócitromtól beterítve
ficánkolt a veréb,
átkozódott, mert az anyag
csípte is a szemét.

Míg így ugrándozott,
ott termett a macska,
s úgy ahogy volt, mindenestől
egyszerre bekapta.

Most a macska hálás,
a gazda lovának,
a tanulságot mindenki
vonja le magának.
Kormányos Sándor verse

4 megjegyzés:

Hanga írta...

Köszönöm Sándornak, és Neked is Péter bácsi ezt a vidám versikét!:)

Vállalkozásom megszűnt írta...

Ez az egyik kedves versem a Sanyitól.Hála neki.

Do-Mi írta...

Látom a Te barátod lóra tette át. Olyan ez is mint a népmese, vidékenként vannak benne eltérések,csak a lényeg marad.
Nálunk Kisélesden másképp szolt a fáma,azaz a tanitómese :
A megfagyott verébre a tehén rá ... a melegtől a veréb feléled és capkobni kezt !
Mi ebböl a tanulság ? : Nem mindenki akar neked rosszat aki lesz..rik !

Jön a macska kihuzza és hammm !
Mi ebböl a tanulság ? : Nem mindenki akar neked jót aki kihúz a sz..ból.

Alexandrosz írta...

Ez egy nagyon régi versem...de azért örülök, hogy előbányásztad, és felraktad ide Péter bácsi! Jó volt újra elolvasni! Barátsággal:Sanyi.