Nehéz homályba kúszik a jövő,
mint szürkületkor erdőben az út...
Aki bemegy, nem tudja merre jut.
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő!
Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
talán törpe lesz, talán óriás.
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.
Megyünk, eltévedt gyermekek, vakon,
előttünk fel-felmordul a vadon,
a szélben száraz levél kavarog.
Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
kitett anyátlan árvák: magyarok.
Reményik Sándor verse
3 megjegyzés:
...ez olyan szép! :)
Ez most nagyon ránk fér.
A bérencmédia egy kukkot sem szólt a mai Kossuth téri naggyűlésről, pedig voltunk vagy úgy 5-6 ezren!
Ezek a versek adják az erőt a további küzdelemhez, a könnyeim is kicsordulnak, ha olvasom őket.
Liliom örülök, hogy tetszik.
Semi Te igaz hazafi vagy, nagyot nőttél a szememben!
Megjegyzés küldése