2008. november 19., szerda


A Törvény



Kormányos Sándor és Juditti közösen írt verse

(2008. augusztus 28-30.)


A nyár tüze foszlott lomha füstté
majd köddé lett a pillanat,
s görnyedten álló fák siratták
az avarba hullt, holt nyarat.


Árván maradt
egy kis levél -
kapaszkodik,
Ő még remél...


Már zeng a mélabú őszi húrja
a réten száraz tört virág,
s az égen messze ködbe veszve
elhúznak mind a vadlibák.


Bár társtalan
nem adja fel -
kapaszkodik,
de múlni kell...


A fák alatt súlyos csöndbe rezdül
ritkuló lombok halk nesze,
délutánra már megfakul a fény
és minden megfakul vele.


Színét veszti
sárgul szegény -
kapaszkodik,
bár nincs remény...


Ó múlni kell, hisz majd mind lehullunk
a rőt avarba fénytelen,
az idő lásd, törvényt ül felettünk,
reánk hajol a végtelen.


Megcsalta őt
a tünde nyár -
kapaszkodott,
de vége már.

Avarba hullt reménytelen,
s reá hajolt a végtelen.

2 megjegyzés:

Meggi írta...

Ez Nagyon tetszik!:)Tényleg nagyon szép....

Névtelen írta...

Köszönjük, Meggi. :-)