2008. július 25., péntek

Régi nóta




Gyermekkoromban sokszor néztem,
hogy feji a tehenet nagymamám,
s ha pörölt velem, mert útban voltam,
hát lestem az istálló ablakán.

Pirkadatkor a kakasszó
már fenn találta nagymamát,
vitte a három lábú fejőszéket,
s nyitotta az istálló ajtaját.

A tehén úgy tűnt várja nagyon,
hosszan bőgve üdvözölte,
de a mama fejés előtt,
az istállót még felsöpörte.

Aztán fogta a füles sajtárt,
és leült a fejőszékre,
s a tehén tőgyét jól megmosva,
előkészült a fejésre.

Aztán a friss tej harsogva
habzott a sajtár oldalán,
s míg szaporán járt a keze,
egy dalt énekelt nagymamám.

Egy dalt, amit még ma is hallok,
bár harminc év múlt el azóta,
nagymama reszkető, öreg hangján
szívemben csendül fel a nóta.

Hallgatom és gyermek vagyok,
kit friss tejjel itat nagymama,
bütykös kezével a kezem fogja,
s én sírok, ne engedjen el soha!

Kormányos Sándor verse

2 megjegyzés:

Isabo írta...

Drága Péter bácsi!
Csodálatos gyermekkorod lehetett...Hiába, az ember ezeket az emlékeket sosem felejti el. Áldott anyai nagyanyám Földeákon, Makó alatt egy kis faluban lakott. Nyaranta szinte mindig nála voltam. A mai napig érzem az orromban a falu "illatát". Istenem, de kár hogy mindez már a múlté...
Nagyon-nagy szeretettel gondolok rád, és kellemes vasárnapot kívánok: Isa a tündérlány :)

Névtelen írta...

Köszönöm.
Juli