2008. július 25., péntek

Gyermekkori emlék


Valamikor, úgy az 1960-as évek környékén, Letenyén, édesapám
szülői házában töltöttem a nyarat. A ház ma is áll, pontosan
abban az állapotban, ahogyan én láttam utoljára.

A kertjében hűs fák, köztük sok gyümölcsfa álltak. Fára mászva
ettem a ropogós cseresznyét, aminek egészen különleges íze volt.
Az udvar tele volt csirkével, kacsával,libákkal. A kotlóstyúkok vigyáztak
a kiscsirkéikre és gondosan őrizték öket.Az ólban disznók röfögtek.
Az istállóban a tehén bőgött.Némely háznál lovak is voltak.
Már maga ez a sok állat rettenetes zsivalyt csinált.Folyamatosan jártak
a vályúhoz inni.A nagymama kézzel szórta szét a magokat az udvarban, s
az állatok versenyeztek a táplálékért.
Teendő volt bőven egy ilyen háznál.

Reggelire a bödönből elővett a nagymama egy "szálkás húst", ahogy
én neveztem, s a zsírjában, amiben tárolva volt, lett a sparhelten
megmelegítetve. Melléje kaptam az előző napon búboskemencében
sült házi kenyeret, melynek az illatát ma is érzem.Gyönyörű nagy
kb 3 kilós kenyerek lehettek.

Aztán mind aki jól végezte a dolgát írány játszani. Nem felejtem, a
szomszédban volt egy sánta kislány, Veronkának hívták, ő volt a
játszópajtásom. Akkoriban az utak nem voltak betonozva, hanem
csak úgy, ahogy a természet megadta, földutak voltak. Nagy esők
után sártengerré változott minden, s mi az ózondús, jó vidéki eső
utáni levegőt magunkba szívva, meztélláb csúszkáltunk a sárban.
Nagy élmény volt, s persze az esés után a ruhánk is szép látványt
nyújthatott. Majd ezt megúnva, a sárból tányérszerű sarat formáltunk,
amit a földhöz csaptunk,s nagy durranást értünk el vele.

Az árkok, amik az út szélén kétoldal voltak, ilyenkor esővízzel tele
voltak. Mi törtünk erősebb botokat, s azzal egyik oldalról a másikra
rugaszkodva ugráltuk át az árkot.

Ebédre hagymás dödöllét ettünk, aminek felejthetetlen jó íze volt, mikor
kissé lesült az edényre.Tejfellel és házi kenyérrel fölséges lakoma volt.
Ha valaki tudná, hogyan kell azt elkészíteni, hálás lennék érte!
Máskor meg az erdőben szedett friss rókagombából, vagy vargányából
volt az ebéd.Természetesen húsételek is voltak.

Aztán meg különösen kedveltük a padláson való hancúrozást, mert
a padlás tele volt szalmával és szénával. A tetőgerendákról ugrottunk
bele a szénába. Az az illat, ami ott terjengett nehezen leírható.

Délutánonként mikor jöttek haza a tehenek, mindenki várta már őket.
S a tehén nem buta állat, szépen hazatalált, egyenesen be az istállóba.
Majd a fejés következett, s mi gyermekek ittunk a friss tejből. Ez látható
is volt a szájunk körül, ahová a tej rászáradt.

3 megjegyzés:

Rosanna írta...

Szia Péterbácsi!
Miközben olvastam az írásodat kicsit gyerek lettem újra. Kár, hogy abbahagytad a beszámolót, rossz volt feleszmélni arra, hogy ez már csak emlék.
Akkor is szegények voltunk, ma is, de az jobb volt és nem csak azért meert gyerek voltam.
Mennyivel megnyugtatóbb az a vidék ott a képen, mint ez amiben most élek.
Kár, hogy a mai világra az jellemző, amiről lejjebb írtál. Ebben már nem érzem jól magam.

De azért legyenek kellemes, derűs napjaid.
Szeretettel üdvözöllek Rosanna

Joli írta...

Szia Kedves Péterbácsi!
Olyan jó volt egy kicsit visszarepűlni az időben, újraélni azokat a felejthetetlen időket, amikre én is szívesen emlékezem...
Köszönöm Neked!
Szeretettel: Joli

Névtelen írta...

Kedves Péter bácsi! Olvastam megható blogodat, és kérted a hagymás dödöle receptjét. Ime: szeretettel küldöm, mindazokért a kedves blogjaidért, amelyekkel néhány órát, igen kellemesen tölthettem. Szeretettel üdvözöllek: Angi

Hagymás dölöde:

1 kg krumpli
40 dkg liszt
1 csapott evőkanál só
2 fej vöröshagyma
1 tojásnyi zsír
Elkészítés:
A krumplit megpucolom, vékony karikákra vágom. Megmosom, és egy nagyobb fazékba felteszem főni annyi vízben, hogy ujjnyira ellepje. Beledobom a sót.

Míg a krumpli fő, addig a vöröshagymát megpucolom,apró kockára vágom és a zsírban aranysárgára pirítom.

Ha a krumpli megfőtt, burgonyatörővel a levében összetöröm. A gázt nagyon kicsi lángra teszem, épp hogy melegítse az edény alját. Ekkor jön az igazi nagy munka!!! Fogom a lisztet, beleöntöm, jól elkeverem, szinte dagasztom a főzőkanállal! A dagasztást addig csinálom, míg a lisztet a krumpli be nem vette. Ez eltarthat pár percig is, jó erősen kell verni, hogy összeálljon.

Egy cseréptálba kevés hagymás zsírt teszek, és a sűrű masszából zsíros kanállal nagy galuskákat szaggatok. Hagymás zsírral meglocsolom, és addig szaggatom, míg a massza el nem fogy. A cseréptálat ekkor beteszem a sütőbe, és kb. 1 órán át sütöm, hogy jó piros és ropogós legyen! Tálaláskor egy kis tejföllel meglocsolom.
Jó étvágyat kedves Péter bácsi :)