Régi nóta

Gyermekkoromban sokszor néztem,

hogy feji a tehenet nagymamám,

s ha pörölt velem, mert útban voltam,

hát lestem az istálló ablakán.

Pirkadatkor a kakasszó

már fenn találta nagymamát,

vitte a három lábú fejőszéket,

s nyitotta az istálló ajtaját.

A tehén úgy tűnt várja nagyon,

hosszan bőgve üdvözölte,

de a mama fejés előtt,

az istállót még felsöpörte.

Aztán fogta a füles sajtárt,

és leült a fejőszékre,

s a tehén tőgyét jól megmosva,

előkészült a fejésre.

Aztán a friss tej harsogva

habzott a sajtár oldalán,

s míg szaporán járt a keze,

egy dalt énekelt nagymamám.

Egy dalt, amit még ma is hallok,

bár harminc év múlt el azóta,

nagymama reszkető, öreg hangján

szívemben csendül fel a nóta.

Hallgatom és gyermek vagyok,

kit friss tejjel itat nagymama,

bütykös kezével a kezem fogja,

s én sírok, ne engedjen el soha!

Kormányos Sándor verse