Végre sikerült feltennem a régi fotóimat, így hát újra bemutatom anyut, akiről már írtam.Ő a jobb oldalon ül, s a barátnőivel található a képen.
A felső képen anyu látható Edina lányommal.
Nézzétek meg, akkortájt mennyivel boldogabbak voltak az emberek, pedig nagy volt a szegénység, két háborút vészeltek át.
A háború alatt laktak náluk németek és orosz katonák is.
Persze nem egyszerre, mert akkor lehet, hogy most nem írnám a blogot!
Apu sokat mesélt nekem a háború borzalmairól, ő hegyivadász volt valahol a hegyekben, s
a háború végén gyalog jött haza több száz km-ről.
2 megjegyzés:
Tényleg nagyon boldog az anyukád!!! Én is ismerek olyan nénit (78 éves), aki szintén sokmindent látott, sokmindenen keresztülment, elvesztette a férjét, mégis olyan életöröm, és nyugalom árad belőle, amit ritkán látni! Nekem is sokszor ő ad erőt! Szeretném, ha majd egyszer az én fiam is hasonlóan látna engem :P De én csak egy lobbanékony huszonéves vagyok, aki még nem ismeri, csak keresi magát...
Üdv.: Mikolt
Drága Péter Bácsi!
Jöttem dobni egy puszit, és nagyon tetszenek a képek amiket felraktál.Igen..az emberek régen sokkal boldogabbak voltak mint ma. Ma szinte alig látsz mosolygós arcot ha utazol. Ha pedig valakire rámosolyogsz, azt hiszik bolond vagy...
Én küldök most neked egy mosolyt :)
Puszi:Isabo
Megjegyzés küldése