Valamikor hajdanában, mikor még úgy 14 éves lehettem, a nagyi testvérénél a Juliska néninél
nyaraltam Tapolcán. Nem is egyszer, többször is.
Aki nem járt még ott az sajnálhatja, mert olyan sajátos hangulata van ennek a Bakony menti településnek.
A ház amiben voltunk, teljesen a város szélén található, és a Csobánc hegységre nézett.
Arrafelé szokás a kerítéseket kőből rakni. A bejárati kapuk fából készültek és teljesen
zártak voltak. A tavasbarlangon kívül még sok a látnivaló, pl. a Malomtó, melybe nyáron
is nagyon hidegvízű patak folyik bele. A patakban apró kishalak úszkálnak, s a meder
körül szép nagy árnyas fűzfák állnak.
Emlékszem, hogy a hideg víz ellenére nyáron a nagy melegben többen is fürödtünk a patakban. A Malom tóban pedig lestük a szebbnél szebb nagy halakat, ahogyan lágyan
úszkáltak. Természetesen a békák is rázendítettek időnként, emelve a hangulatot.
Akkortájt a tavasbarlangban még volt bőségesen víz, úgy, hogy csónakázni lehetett!
Benn a barlangban is úszkáltak a kicsiny halacskák, amik a patakból kerültek oda.
Aztán meg jóízűen ettük anyuval és Nusival a dinnyét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése