2008. április 13., vasárnap

Isten megpróbálja azt, akit szeret !

Egy ember, aki rengeteg küzdelem és szenvedés ellenére is ember tud maradni ! S aki kiáltásomat is meghallotta, Nagy Krisztína, ma is élő költő, egy egyszerű, jóérzésű ember, kitől olvashatjátok ezt a megindító versét.


Mond Istenem!

Mondd? - le rágja az idő a terheket vállamról?
Megtisztítja e éjszakáim rettegő álmoktól?
Feledem vajon az idő mély sebeit?
Arcomon megülő gondjaim jeleit,.
Mond nekem te Minden ható földet ölelő!
Meddig lesz még lelkem gondtól reszkető?
Mennyit bír el egy asszony lelke?
Mikor napról napra nő annak terhe.
Már gondolni sem merem a nyugalmat!
Őrzöm még hitem, keresem a bizalmat,
Egyszer tán jobb lesz Uram
tán nem ér több csapás.
Mond kérlek nekem! - ez nem önámítás.
Maró könnyeimmel meddig küszködök?
Tudom, múlik, semmi sem örök
Mond hát Istenem! - mond el nekem halkan...
Mert minden veszteségbe tudd! - kicsit bele haltam!


1 megjegyzés:

Krisztina írta...

Drága Péterbácsi
Nagyon köszönöm.Egyre értékesebb, és szebb a lapod, öröm ölvasni a sok bölcs gondolatot, és szeretetet.
Ölellek:Kriszti