2009. május 25., hétfő

Amit az apa a gyermekének mond...


Igen, elvesztettük az otthonunkat, fiam. Elvesztettünk mindent - ahogy azt manapság mondani szokták. Mégis, nézd: szép a világ. Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén, pillangók vannak, és virágok vannak. Tudd meg, hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon. Nézd a világot, és figyeld meg jól! Figyelj a fákra és a madarakra! Őzre, pillangóra, virágra. Ne törődj sokat az emberekkel, és ne hallgass oda, ha cifra jelszavakkal hozzád szólanak! Az emberek csak rontani tudják a világot. Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban. A szépet, amit szemeddel láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjad hegyével megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed. Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
Egyszer egy fiatal tiszt állt a tábornoka előtt. Kemény, szigorú hangon beszélt a tábornok. Tervekről, parancsokról, háborúról. Szavai mögött tankok dübörögtek, bombák robbantak, géppuskák zakatoltak. Az ablak nyitva volt, s alatta egy barackfa virágzott. Rózsaszín volt és csodaszép. Ezt a barackfát nézte a fiatal tiszt, amíg a tábornok beszélt. A tábornok hirtelen elhallgatott. - Mit néz? - kérdezte ingerülten. - A barackfát, tábornok úr - felelte a fiatal tiszt -, most virágzik. A fiatal tisztet megbüntették akkor. De ma, ha visszagondol a múltra, csak azt bánja, hogy nem figyelt még jobban a barackfára, ott, hajdan, a tábornok szobájában, amíg a tábornok beszélt. Mert a tábornok már régen nincs sehol, és amiket mondott: elfoszlott, mint a sűrű, rossz szagú köd. Csak annyi maradt meg abból a napból, hogy szép volt a barackfa nagyon, ahogy ott állt, tömötten, rózsaszínűen, puhán és mosolyogva. És a fiatal tisztnek egyebe sem maradt, csak a virágzó barackfa színének és illatának emléke abból az időből. Ez a fiatal tiszt a te apád volt fiam.
Wass Albert

8 megjegyzés:

szeterka írta...

Szép szavakat szerettem volna hozzáfűzni,de nem találok elég méltót hozzá.

iri írta...

magyon szep

Vállalkozásom megszűnt írta...

Önmagáért beszél miden sora!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Igen, ilyennek kellene lennünk. Köszönjük.

Do-Mi írta...

Erről a Wass Albertről állitják holmi "hatóságok",hogy háborús bűnös.

Vállalkozásom megszűnt írta...

Szerintemegyike a legjobb magyar embereknek! Az írásai alapján egy derék mindent, a legkisebbet is értékelni tudó, igazi magyar gróf volt, népünk büszkesége, akit soha nem felejtünk!!!!

Dóra írta...

Számomra az ő írásai olyanok, aminek minden szavát érdemes elolvasni és megrágni. Villámgyorsan olvasok, de Wass Albert könyveit nem tudom "felfalni"... szerencsére.

Vállalkozásom megszűnt írta...

Egy kincs minden sora!