2009. május 25., hétfő

Amit az apa a gyermekének mond...


Igen, elvesztettük az otthonunkat, fiam. Elvesztettünk mindent - ahogy azt manapság mondani szokták. Mégis, nézd: szép a világ. Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén, pillangók vannak, és virágok vannak. Tudd meg, hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon. Nézd a világot, és figyeld meg jól! Figyelj a fákra és a madarakra! Őzre, pillangóra, virágra. Ne törődj sokat az emberekkel, és ne hallgass oda, ha cifra jelszavakkal hozzád szólanak! Az emberek csak rontani tudják a világot. Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban. A szépet, amit szemeddel láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjad hegyével megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed. Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
Egyszer egy fiatal tiszt állt a tábornoka előtt. Kemény, szigorú hangon beszélt a tábornok. Tervekről, parancsokról, háborúról. Szavai mögött tankok dübörögtek, bombák robbantak, géppuskák zakatoltak. Az ablak nyitva volt, s alatta egy barackfa virágzott. Rózsaszín volt és csodaszép. Ezt a barackfát nézte a fiatal tiszt, amíg a tábornok beszélt. A tábornok hirtelen elhallgatott. - Mit néz? - kérdezte ingerülten. - A barackfát, tábornok úr - felelte a fiatal tiszt -, most virágzik. A fiatal tisztet megbüntették akkor. De ma, ha visszagondol a múltra, csak azt bánja, hogy nem figyelt még jobban a barackfára, ott, hajdan, a tábornok szobájában, amíg a tábornok beszélt. Mert a tábornok már régen nincs sehol, és amiket mondott: elfoszlott, mint a sűrű, rossz szagú köd. Csak annyi maradt meg abból a napból, hogy szép volt a barackfa nagyon, ahogy ott állt, tömötten, rózsaszínűen, puhán és mosolyogva. És a fiatal tisztnek egyebe sem maradt, csak a virágzó barackfa színének és illatának emléke abból az időből. Ez a fiatal tiszt a te apád volt fiam.
Wass Albert

8 megjegyzés:

monik.T. írta...

Szép szavakat szerettem volna hozzáfűzni,de nem találok elég méltót hozzá.

iri írta...

magyon szep

Péter bácsi írta...

Önmagáért beszél miden sora!

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Igen, ilyennek kellene lennünk. Köszönjük.

Do-Mi írta...

Erről a Wass Albertről állitják holmi "hatóságok",hogy háborús bűnös.

Péter bácsi írta...

Szerintemegyike a legjobb magyar embereknek! Az írásai alapján egy derék mindent, a legkisebbet is értékelni tudó, igazi magyar gróf volt, népünk büszkesége, akit soha nem felejtünk!!!!

Dóra írta...

Számomra az ő írásai olyanok, aminek minden szavát érdemes elolvasni és megrágni. Villámgyorsan olvasok, de Wass Albert könyveit nem tudom "felfalni"... szerencsére.

Péter bácsi írta...

Egy kincs minden sora!