Már ősz lopódzik a tájon át
kutatva hajdani árnyakat
s az erdei úton a múlt porától
lepve, egy emlék átszalad.
Gyermekkoromban sokszor jártunk
apámmal itt a fák alatt
át az erdőn,amiből sajnos
mostanra már nem sok maradt.
Ballagtunk és csodálva néztem
fent a zöld lombok sátorát
a fejünk felett összeborulva
egymásba fonták ágaik a fák.
Kézzel fogható volt a csend
a nyugalom szinte ránk hajolt,
mentünk az úton,apám meg én
s a külvilág zaja messze volt.
Ma már csak emlék a régi erdő
és álom,hogy apámmal ballagok
ő elment,egyedül hagyott az úton
s már messze jár mint a csillagok.
Most ősz barangol át a tájon
hullott levelet hord a szél,
a régi úton ketten megyünk,
ballagunk,a fiam meg én.
Kormányos Sándor verse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése