Sokan úgy érzik, hogy őket sorozatosan érik a csapások, hogy nem érzik Isten gondoskodását!
Ha visszagondolunk azokra az időkre, amikor még minden "jól ment", azt láthatjuk, hogy ha egy
embernek a sorsa rendben van, nincs szüksége Istenre! Élik az emberek a hétköznapi életüket,
de ha tragédia történik máris Istent okolják érte és mégjobban elfordulnak tőle!
Azonban, ha átgondoljuk, hogy milyenek voltunk előtte, és milyenné váltunk az esemény után, akkor láthatjuk, hogy vívódásunk szenvedésünk nem volt értelmetlen! Sokunkban ilyenkor tá-
madnak fel az igazi emberi érzések, ilyenkor tudjuk átérezni mások fájdalmát, azaz ekkor csiszolódik a lelkünk!
Ha belegondolunk abba, hogy Istennek terve van velünk, akkor láthatjuk, hogy a tragédiák
által tudunk igazán kibontakozni!
1 megjegyzés:
Elgondolkodtatóak a soraid….
Köszönöm, hogy olvashattam! : )
Szeretettel: Daniela
Megjegyzés küldése