2008. április 21., hétfő

Nélküled


Annyi mindent kéne még elmondanom,
s ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom!
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,
s mint régi jó barátok egyet mondunk, s egyet gondolunk!

Mint a villám tépte magányos fenyő,
mint a vizét vesztett patak, mint az odébbrugott kő,
mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél!

S bár a lényeget, mégsem értheted,
ha még nem éltél nehéz éveket!
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
mi egy vérből valók vagyunk!

Mint a leszakított haldokló virág,
mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág!
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered,
ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled!

S bár a lényeget, mégsem értheted,
ha még nem éltél nehéz éveket!
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
mi egy vérből valók vagyunk!

A vers megzenésített változatát az alábbi linken lehet meghallgatni!


Nincsenek megjegyzések: