2011. november 27., vasárnap

Egy szomorú királyfi




Elindul újra a mese, fényt porzik gyémánt szekere!

Volt vala egy királyfi, aki bölcsen uralkodott az országában.

Szerették is az alattvalói, de ő sohasem volt boldog, 
mert nagyon hiányzott neki egy szerető társ.
Egyszer aztán gondolta magában, hogy most már ideje lenne 
egy királykisasszonyt hozni a palotájába!

Hetedhét országban kidoboltatta, hogy addig, amíg nem talál hozzá illő feleséget nem fog törődni az országával.
Alattvalói szerették volna boldognak látni a királyukat, ezért hozták is 
naponta a feleségnek valókat!

Volt köztük kövér, sovány, szép is meg okos is, de egyik sem tetszett neki.
Aztán mégis akadt egy kedves leány az útjába, aki bár viszont szerette őt,
 mégsem lehetett az övé, mert máshová szólította a kötelessége.

A királyfi bánatos volt miatta, de szomorúan tudomásul vette.
Egyszer a hintójával a szomszédos országba ment látogatóba és éppen egy folyó mellett haladtak el, amikor meglátott egy karcsú, szép fekete hosszú hajú, elegáns lányt, aki a folyó mentén sétált és vidáman etette a hattyúkat!
Rögtön megdobbant a királyfi szíve amikor meglátta őt!

Vallásos lévén fohászkodott a jó istenhez, hogy a leányzó is szépnek 
és vonzónak lássa őt, amikor majd először találkoznak!

Rövidesen megtudta szíve választottjának a címét, és mindennap kedves leveleket írt neki, amiket a leggyorsabb lovas futárokkal küldött!
"Villám" nevű lova is ott toporzékol türelmetlenül az istállóban és alig várja, hogy hozzá röpítse!
A királyfi pedig most már reméli, hogy végre egyszer rátalál a boldogságra!

1 megjegyzés:

Magdi írta...

Drága Péter bácsi!
Szép meséd világában jó volt utazni:)
Szeretettel
Magdi