2010. január 25., hétfő

Mi fog a legjobban hiányozni...


Az élet nagyon szép tud lenni azoknak, akik nyitott szemmel járnak!
A világ varázslatos, lenyűgöző szépségét csak a színes érzelmi beállítottságú emberek képesek
észlelni!
Az idő előrehaladtával gyakran elgondolkodom, hogy mi az amiért érdemes élni, az apró,
sokaknak fel sem tűnő kis csodák milyen nagy élményeket képesek okozni.
Mondd, rácsodálkoztál-e már a zimankós téli hidegben felkelő napsugárra, amikor a fény
olyan tisztává varázsolja a tájat, mint még soha, és a köd felszálló gőzölgő párává változik?
Vagy amikor a frissen lehulló hó alatt a fák álmosan görnyednek és a lábad alatt ropog a hó.
Minden oly fehérbe és tisztába öltözik, mint a menyasszony az esküvő idején.
Vagy tavasszal, amikor a lágy szellő simogat és megérint a természet ébredése?
A madarak vidáman csiripelnek és a hosszú tél okozta megpróbáltatások után kellő táplálékot
találnak.
A fák duzzadó rügyekbe borulnak, rád ragyog a napsugár és a melengető fénye beragyogja a természetet.
Az erdőkben a kis erecskék hömpölygő patakokká vállnak és viszik magukkal a lehulló elszáradt gallyakat. Itt , ott kibújik az avar alól a tavasz hírnöke, a hóvirág, melynek jellegzetes illata felejthetetlen.
Vagy rácsodálkoztál-e már a a fű között megbújó kis bogárra?
A rétekre, amikor azok színpompás virágruhát öltenek?
És ott van a nyár, amikor a fák dús lombokba öltöznek és a hűsítő árnyékuk alatt jól esik a bársonyos fűben hanyatt dőlni és nem buja álmokat kergetni.
Hiányozni fog az ételek és ízek változatossága, egy jó asztaltársaság és a baráti beszélgetések.
Hiányozni fog a legszebb emberi érzés, a szeretet megtapasztalása, édesanyám éneke, a nagymama bütykös gondoskodó keze, a papa nyugodt, életet tapasztalt tanácsa, édesapám dorgálása és a közös vasárnapi ebédek, miközben a jó ebédhez szól a nóta!
No és persze a szerelem is hiányozni fog, az a csodálatos emberi érzés, amikor két szív egyszerre
dobban és a világ mintha egy bársonyos ruhát öltene, olyan szép minden!
Hiányozni fog az először felálló gyermek öröme és a gyermekszemek tiszta, őszinte ragyogása.
Bizony hiányozni fognak a versek is, a művészi alkotások, a változatos és minden népre jellemző kultúra, mely ugyancsak ezerarcú.
A kérdés így szólt!
Mi fog a legjobban hiányozni.... ha meghalok!?


Alexandrosz verse

Áruld el...

Itt még most is égig érnek
a fák, és kint a réteken
gyermekkorom tágra nyíló
szemében ring a végtelen.

Régi nyarak illatával
ölel a szél, míg suttogok:
Hazajöttem, megismersz még
öreg nyárfa? Nézd, én vagyok.

A kisgyermek, ki ágaid közt
kacagott, bújkált egykoron,
az vagyok, csak felnõtt lettem,
és szomorúbb is, jól tudom.

Visszajöttem, megkérdezni:
Mi az, mi hajdan itt maradt?
Áruld el most, öreg nyárfa:
Mért voltam akkor boldogabb?

A képen elhunyt édesapám kedvenc pihenőhelye látható.

6 megjegyzés:

Cila írta...

PetipetipetiPeti! Drága Péterbácsi! Na, a halálon nem kellene gondolkodnod! Pusszantalak!

Cila írta...

ducikaducila voltam Cila név alatt...

Alexandrosz írta...

Hol van az még? A szépet, és a csodát
addig kell észrevenni, és megtalálni, amíg van rá lehetőség...
Egyébként hasonló dolgok jártak az én fejemben is,amikor ezt a verset írtam...Köszönöm, hogy feltetted! Barátsággal:Sanyi.

monik írta...

Csodálatos szépen fogalmaztál Péter bácsi,a vers meg gyönyörű.
Téli időben jön az embernek ehhez hasonló gondolata.Kikeletre elmúlik.Remélem!

semilin írta...

Csatlakozom Monikhoz drága Péter!

Ehhez csak annyit tennék hozzá:

"Mikor megszülettél, mindenki örült, te sírtál. Élj úgy, ha meghalsz, mindenki sírjon, csak te örülj."

Gitta írta...

De szeretek ilyen bejegyzéseket olvasni! Köszönöm Péter!