Az igaz szerelem tükre...

Az igaz szerelem tükre

Elfelejtett mesék között
magányra rajzolt ablak,
pillantás a végtelenbe,
nekem Te most már az vagy...

Rólad mesélt a vágy, tudom,
s a fázós éjszakákon
takaróm lett a képzelet,
ha messze vitt az álom.

De most végre megleltelek
s a felmorajló csendben
szilánkokra tört a bánat,
s én újra boldog lettem.

Szivemben most már dal fakad
mint égig érő ének,
s úgy fonnak körbe napjaim
mint boldog, szép igéret.

Szerelmem tükre két szemed,
s vágyam benne úgy ragyog
mint ahogyan tündökölnek
éjidőn a csillagok...

Alexandrosz verse