2009. március 26., csütörtök

Nyergestető

Egyébiránt május 27-én mennék Erdélybe és ezt az emlékhelyet is fel kívánom keresni!
Ó drága hazám, de kevés ember van ki tenne is érted valamit!

Nyerges-tető

A szabadságharc utolsó csatája
A Nyerges-tető a Csíki-medence déli részén Kászonújfalutól keletre és Lázárfalvától nyugatra helyezkedik el 875 m magasságban. A kopár dombon szembetűnő 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatájára figyelmeztető emlékoszlop. Tuzson János őrnagy és csapata 1849. augusztus 1-én itt védte Alcsíkot a túlerőben levő osztrák és orosz katonákkal szemben. Elszánt hű csapatát csak árulás útján tudták legyőzni (az Ügrös-pataka felől kerítették be őket). Ma a Csíkkozmás és Kászonújfalu közötti nyergen áll a 1,60x1,60 m talapzaton elhelyezett oszlop és kereszt (5,40 m magas). Az emlékművet a Zsögödön lakó, olasz származású Pulini (Poulini) János készítette és 1897. augusztus 8-án avatták fel 5.000 ember részvétele mellett. Az ünnepségen jelen volt Tuzson János alezredes is. A környező települések évente kétszer, március 15-én, illetve a csata napján leróják kegyeletüket az emlékoszlopnál. A hősök temetője (a tömegsír) az emlékművel átellenben, tőle mintegy 100 méterre, egy tetőn látható számos sírjellel és kereszttel, köztük az Ismerős Arcok zenekar emlékkeresztjével.
Forrás:
Hargita Képes Megyeatlasz, Topo Service 2005http://www.cchr.ro/jud/turism/hun/2/25/25nyerges.html

Orbán Balázs, Kászonszék (részlet)
"Csík egy minden oldalról magas havasok által körülölelt és védett természetes erősség; oda bejutni bármely oldalról is bajos, s e bejutási pontok is olyanok, hogy azokat könnyen lehet védeni és elzárni. Ez elzártság, ezen természetileg való fedezés még nyiltabb, s folyamainak kifolyást engedő déli részen is megvan, mert itt is csak két könnyen védhető szoroson lehet oda behatolni. Ezen hadtanilag fontos bejáratok a tusnádi szoros és a nyergesi ut. A Nyerges ugyan nem szoros, hanem hegyvonal; de oly hegyhát, mely teljesen uralogja a Kászon felől oda vezető szük völgyet és a Nyerges keleti oldalán felvonuló egyedül lehetséges utat.
Csekély ide helyezett erő hadseregeket tudna feltartóztatni. S hogy a Nyerges hadtani fontosságát többször használták fel, arra történelmünkben több adatot találhatunk; - mert itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öcscsének seregét, ki a Martinuzzi és Petrovits összekoczczanása előidézte zavarokban a porta által küldetett Erdély feldulására.
Itt állottak meg a csíkiak 1660-ban, midőn a Háromszéket neroi kegyetlenséggel duló Barcsai Gábor közelge, Csíkot hasonló sorsra juttatni; innen izenték meg ezen hazafiui vérrel táplálkozó szörnynek, hogy ne közeledjék, mert ők utolsó emberig oltalmazni fogják határaikat, s mig közülök egy is él, oda be nem bocsátják. Ez elhatározott fellépés menté meg Csíkot a feldulástól, mert Barcsai a fejedelem parancsából fegyverszünetet kötve, a segesvári országgyülés közbeszólása megmenté Csíkot.
És itt állott 1849-ki aug. 1-jén Tuzson János honvédezredes, ki Bem által Moldovában feledtetvén, esetlegesen éppen a szentgyörgyi csatavesztés után érkezett vissza Háromszékre, hol minden veszve lévén, ki csapatjával s néhány ágyuval Csík felé vette utját. Miután Kászon-Ujfaluból a felnyomuló oroszok és az azok után jövő Calm-Gallas elől egy heves csata után visszavonulni volt kénytelen; (júl. 31-én) a Nyergestetőn állitá fel fedett helyzetben ágyuit s elszánt honvdeit. A mitsem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országuton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács- tüzzel sepreté őket le. Sokszor kisértének az oroszok elszánt, kétségbeesett rohamot, de az oroszlánként harczoló honvédek és a halált osztó ágyuk mindig visszaterelték. Végre találkozott egy kászoni oláh, ki a kozákokat mellékösvényeken bevezeté Szent-Márton felé Csíkba, s igy a nyergesi hadállás megkerülve, hátulról lévén fenyegetve, Tuzson kénytelen volt az eltiprott szabadság ezen utolsó győzelme után feladni hadállását, s a tusnádi szorosból elvonuló Gál Sándorral csatlakozva, a Mitácson átcsapni. Az uttól jobbra eső magaslaton az ágyuk mellvédei most is látszanak. Ezek egyedüli emlék-hanjai a Székelyföld kétségbeesett végküzdelmeinek; és midőn a dicső napok emlékei által szentesitett hantokat tapodja, midőn e hősies harczok emlékeivel találkozik, ne szomorodjék el? Ne, mert e harczok nincsenek eredmény nélkül: azok erkölcsi nagyságuk egész fényében állnak a világ előtt, és a szent szabadság érdekében kiontott vér bizonynyal gyümölcsözni fog, s eredményes lesz, ha nem is a küzdőkre, de bizonnyal azok utódaira nézve."
Forrás:
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása / Csík-Szék / XI. Kászonszék

3 megjegyzés:

monik írta...

Boldogsággal tölt el,ha ilyen szavakat olvashatok.
Ilyenkor a fantáziám egy kicsit "beindul",ás legalább gondolatszinten megszületik egy régi(új)álom,melynek oly kevés a valószinüsége,hogy valósággá válljon...

Péter bácsi írta...

Örülök Neked kedves Monik, nemhiába mondom az elszakított országrészekben élnek az igazi érző szívű magyarok! Holnap hozom a versedet!

monik írta...

Igen,lehet hogy igazad van Péter bácsi,ugyanis mi naponta meg kell küzdenünk a magyarságunkért.
Azért olyan értékes.
Szép hétvégét:)