2008. október 19., vasárnap

A világ legnagyobb szüksége




Egy kicsit több kedvesség s megértés,
kevesebb írigység és kapzsiság!
Egy kicsit több építő, s szépítő szándék,
kevesebb betartás és hanyagság!
Egy kicsit több törődés egymással,
környezetünkkel és a természettel!

Hisz a fák lombjai hozzánk susognak,
télen meleget nyáron árnyékot adnak.
A madarak sok vidámságot hoznak,
de erdők, mezők állatai előlünk szaladnak.

Rétek virágai csak illatozzatok,
erdők madarai nekünk daloljatok,
s benne mindíg otthont találjatok!

Nap sugarai miránk ragyogjatok!
Folyók, patakok ki ne apadjatok,
s éltető tiszta vízzel tápláljatok!

Lélegzetelállító a világ szépsége,
kérlek ne rombold, hanem tegyél érte!

Legyen köztetek szeretet és béke,
s költözzön boldogság az emberek szívébe!

Tárd ki szívedet a világ felé, s az megnyílik előtted!

1 megjegyzés:

Péter bácsi írta...

Kedves Linda, neked tettem fel ezt a verset, amit le kellene fordítani angolra! A vers kétféle faragott változatát jobboldalon a cimkékben,
az alkotásaim között, ill. az adományok között megtalálod! Vidd el azt amelyik neked tetszik!