2008. szeptember 8., hétfő

Őszelő


Már piroslik az alma a fákon,
drótokon ül csacsogva sok madár.
elvágyom én is, messze-messze...
hol a szívekben örökös a nyár.

S a képzelet, szárnyait kitárja,
álmok hátán útra kél megint,
mint oly sokszor, sodor erős árja,
odaátról a part, hívogatóan tekint.

De ablakot vág az Úr az égen!
Nagy kéklő, fényes ablakot.
Betölti ragyogó melege a lelkem,
mint hajnalt, a hulló harmatok.

Tóth Juli verse



2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszönöm a verset!
Juli

Tamás írta...

Kedves Péter bácsi!
Köszönöm a bejegyzéseket amelyeket az oldalamon hagytál. Igyekszem hogy szép legyen az oldal, bár Anya sokat segít még ebben. Ma tesszük fel a saját készítésű képeimet, ha van kedved majd nézd meg. Üdvözöllek:Tomi