2008. szeptember 18., csütörtök

Lennék...





Lennék virág, kit csókkal
ébreszt hajnali sugár.
S illatának bölcsőjében
megpihen a nyár.

Patak lennék, víg csobogó,
gyémánt vízű tiszta,
Kiben arcát meríti a vándor,
égő szomját oltja.

Harang lennék, aki
hitét dalolva hírdeti,
Oltárokról száll az égig,
hű reménye élteti.

Csend is lennék
mély néma csend.
S ami bennem szólna,
álmok húrján örökké,
hangtalan dalolna.


Tóth Juli verse




1 megjegyzés:

Isabo írta...

Gyönyörű ez a vers:)
Nagy szeretettel gondolok Rád és puszillak: Isa