2008. július 21., hétfő

Van egy kis falu





Van egy kis falu nógrád megyében, ahol jól érzem magamat.
Úgy is szoktam mondani, hogy számomra Szalmatercs az Isten ajándéka!
Egy gyönyörű fenyővel benőtt domb aljában fekszik a falu, és érdekes
módon a temető a domboldalon van, a fenyves lábánál.
A temető olyan szép, hogy engem görögországra emlékeztet,
mert a szikrázó napsütésben olyan, mint amit a görögországi
katalógusokban mutatnak.
A falu nem nagy lélekszámú, kb. 500 lakos él itt, de mindenki
nyíltszívű és érdeklődő.
A bányák bezárása jelentősen érintette a falu lakosságát, mert ahogy
mesélik és én is látom, hogy azóta nagyon nehéz lett a megélhetésük.
Pedig nagyon szorgalmas embereknek ismertem meg őket, de
a szegénység jelei már itt is megmutatkoznak.
Ennek ellenére észrevehetően látni a törődést mindenütt, mert a
közmunkások is szívvel -lélekkel tartják karban a falut.
Nemrégiben összefogással megépült a katolikus templom is,
melynek a munkálataiban egy napon én is örömmel résztvettem.

Mindaz ami nekem legbelül hiányzik ott megtalálható.
Barátságos, egyszerű emberek, akik őszintén, nyíltan, szemrebbenés nélkül tudnak
társalogni. Három éve, hogy odajárok, de még piszkálódást nem hallottam.
Ha valami nem tetszik nekik, bátran a szemébe mondják az illetőnek,
nem kertelnek.



Sokan vállalkozók és dolgoznak, sőt alkalmazottaik is vannak!
Akinek meg nincs, az a falut szépítgeti, napról napra mindenki örömére!
Képzeljétek el, hogy télen pl. minden járdát és utat letakarítanak, vagy
azt is említeném, hogy a temetőt gondozzák, a beteg nyugdíjasoknak
kihordják az ételt! Még sorolhatnám tovább.

Mondják is a Tercsiek, hogy innen el nem mennének, olyan jól érzik magukat!
Összetartanak az emberek, közös programokat szerveznek, és esténként a presszóban
összejönnek beszélgetni.


A faluban szívesen befogadják az idegent, s bárkivel le lehet állni egy kis beszélgetésre.
Szalmatekercsnek hívom én a falut, ahol még emberi módon lehet együttélni.
Három éve vettem itt egy felújításra szoruló tornácos parasztházat,
amit fel is újítottam.


Úgy érzem, hogy befogadtak az itt élő emberek, mert érzem, hogy őszinte barátsággal közelednek felém. Ha van valami rendezvény, jelzik, hogy ott legyünk!
Szorgalmas emberek laknak ezen a településen, mert a házaik többnyire nagyon szépen
karban vannak tartva.


A képen látható házam a falu központjában található.

4 megjegyzés:

Isabo írta...

Nekem is kellene egy ház ott...:)Nagyon szép napot kívánok,és sok puszit küldök: Isabo

Isabo írta...

Kedves Péter Bácsi!
Rengeteg mennyiségű vers van a gépemen,melyeket hosszú idő óta gyűjtögetek. Az az igazság hogy imádom a verseket,és amelyik nagyon tetszik azt rögtön kiírom vagy lementem magamnak. Kerestem az " Otthon" című verset Wass A.versei között de nem találom. Nekem is "gyanús"de lehet hogy csak hasonlít. Nagyon köszönöm hogy figyelsz rám,és nagyon jól esnek a dícséreteid is. Valójában nagyon élvezem ezt a blogépítést, ami valójában nem is blog. De nem baj,itt tárolom majd az érzéseimet,gondolataimat :)Az eddigi visszajelzések azt mutatják hogy érdemes volt elkezdeni. Most szabadságon vagyok, így van időm egy kicsit kiteljesedni:) Hogy van a lelked...Ne légy szomorú, mert nem is hinnéd mennyien szeretünk..
Ölel:Isa

Péter bácsi írta...

Kedves Isa!

Tudod, nagyon jó érzés érezni, hogy
ebben a rengetegben jó barátra lelhet
az ember!
Így könnyebb az élet! Javul már a közérzetem, de még nem az igazi.

Jolimama írta...

Egy ilyen faluban én is jól érezném magam.
Nagyon értékesek a munkáid.
Jó egészséget kívánok továbbra is hozzá. Mami