2008. május 8., csütörtök

Kormányos Sándor versei


Bocsánat

Én nem bántom,
aki bántott,
ellökött és sárba
rántott.
Rám taposott,
megalázott,
úton-útfélen
gyalázott.
Hisz nem fog rajtam
semmi átok,
ezért inkább
megbocsájtok!

Nézőpont

Az élet egy betegség,
nem jár gyógyszer vele.
Szenvedünk míg élünk,
majd ebbe halunk bele.

Vízi csiga álma

A patakban, hol a köveken
csobogó víz ver habot,
egy iszapos kőbe kapaszkodva,
a vizi csiga álmodott.

Álmában pók volt, ki
hálót sző, s fonalat,
aztán meztelen csiga,
aki húz nyálkás vonalat.

Közben a patak vize áradt,
s míg tartott a folyamat,
a csiga összeálmodott,
tücsköt és bogarat.

Tyúkszem

Tyúkszem nőtt a talpamon,
ez egy ritka alkalom.
S mert éleslátás kell nekem,
már a talpamon is van szemem.

Néha megállni

Pihenni kellene egy kicsit,
bársonyos fűben hanyatt dőlni,
nézni a felhőket az égen,
nem nyugtalan álmokat szőni.

Hisz az élet csak rohan,
és mi is rohanunk vele,
de megállni nincs idő soha,
pedig elmúlt az életünk fele.

Nyújtózkodni kéne egyet,
hogy ropognának csontjaink,
hátha akkor lehullnának,
mindennapi gondjaink.

Csak rohanunk a széllel szemben,
hiszen ez jutott nekünk,
de jó lenne azért néha megállni,
átértékelni az életünk.


Petőfi jut eszembe a Sándor verseit olvasva. Ajánlom mindenkinek, mert nagyon szórakoztatóak!

2 megjegyzés:

Alexandrosz írta...

Köszönöm a látogatást,és örülök hogy
tetszenek a verseim,egyébként a kérdésedre válaszolva,tényleg én írtam őket,és remélem hogy még majd
fogok is,bár mostanában nem nagyon
megy az írás.Más,szépek a faragásaid
a népies jellegű zsalugáterek pedig
csodálatosak.Kivánom hogy még sok ilyen szép dolgot tudjál alkotni!
Baráti Üdvözlettel:Sanyi

Péter bácsi írta...

Köszönöm Sándor a dicséretedet és a jókívánságaidat, én a magam sajátos útján próbálom megnyitni az emberek szívét! Az embernek törekednie kell arra, hogy valami maradandót alkosson, legyen az vers, egy mondat, egy tárgy, egy épület, de az életnek csak így van értelme.