Tanács

Ma még tied körülötted minden.
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs.
Mert jön egy nap, talán nem sokára,
s kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
mit maga köré épített egy élet,
nem lesz több, mint omló kártyavár...

Ma szólhatsz még kedves, meleg szóval
testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vígaszt hoz szavad zengő muzsikája,
s tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
harmatként hulljon szerető szavad.
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,

és soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
ma letörölhetsz verejtéket, könnyet:
ó most segíts, segíts, ha teheted.
.......

Csak az lesz tiéd, amit odaadtál,
csak az, mi minden kincsnél többet ér:
a tett, a szó, mit szeretetből adtál,
veled marad, s örökre elkísér!

(részletek, Túróczy Zoltán Tanács című verséből)