2012. február 19., vasárnap

Hiányzol bátyám..

          
Lehet-e ennél szebben megfogalmazni az elmúlást?
Te voltál a szavak nagymestere és fájdalmasan nagy űrt hagytál,
minden igaz magyar ember szívében,
aki érez valamit a hazájáért.
Milyen kár hogy az igazság csak a mesében valósul meg?
Ezért szeretem a meséket! Péterbácsi


 Wass Albert: Ha eljön majd a nap   


  
Ha eljön majd a nap, amikor meghalok:
Ti ne gyászoljatok.
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek.
Megtaláltok napnyugtakor,
a vízimadár esti repülésében,
egy galamb szárny-suhogásában,
s egy bagoly huhogásában.
Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és álmotok felett is őrködöm.

Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe, és álljatok meg valahol a csendben. Fák szelíd neszében,
a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.
Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra,
egy kis madárra.
Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron,
míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul.
Csak mosolyogjatok és én az öröklét ragyogásában visszamosolygok rátok.
  

3 megjegyzés:

Vörös liliom írta...

Itt voltam, és egy könnycseppet morzsoltam e bejegyzésed alá. Gyönyörű!

Hatalmas ölelésem: Dana

MEGGIE írta...

Jó volt ujra látni és olvasni Téged, Péter bácsi.
Kedves, megható a "meséd" a lélekig hatoló.
Magdus.

baratella írta...

Kedves és szép szavak. Mert az élet folytatódik, s mi emlékezünk és nem felejtünk.